Kötelesek Törökországban

Az év elején meghívást kaptunk egy 6 hetes törökországi turnéra. Gell Gerti, Kiss Fanni, Kovács Judit és Madarász Fruzsi voltak azok, akiket kiválasztottak erre az útra. Sajnos az utazás előtt Fruzsi nagyon beteg lett, a tornaterem, az edzések környékét is kerülnie kellett 6 hétig, így ő nem tudott részt venni; helyette Csanálosi Zsófi, és én, Kiss Viki mehettünk el. Zsófi csak az írásbeli érettségije után csatlakozott csapatunkhoz.

Április 28-án indultunk. Mindenki nagyon izgatott volt, nagyon vártuk már az utat. Ferihegyről Isztambulba repültünk, ahol megismerkedünk azzal a hölggyel, aki szervezte a turnét, illetve találkoztunk az idegenvezetőnkkel. Majd megérkezett a kanadai csapat is, akikkel együtt készítettük a műsort. Isztambulból tovább is repültünk Gaziantepbe, ahol az első fellépésünk volt.

Az első napok leginkább az ismerkedésről szóltak, majd elkezdődtek a műsorok. A kanadaiak egy cirkuszi csoport volt, akik trambulinon ugráltak, szaltóztak. Nagyon szórakoztató volt a műsoruk.

Sajnos az első pár napban elég sokat esett az eső, így sok fellépés maradt el.
Szinte minden nap más városba látogattunk el. Hetente 3-4 olyan nap volt, amikor felléptünk, és előfordult, hogy egy napon nyolcszor mutattuk be a műsorunkat. Azokon a napokon, amikor a fellépések voltak, mindig nagyon elfáradtunk. Rengetek ember látott minket, és nagyon lelkesen tapsoltak nekünk.

Az első szabadnapunkon Kayseriben voltunk. Felmentünk a Erciyes nevű hegy tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra, és olyan magasan voltunk, hogy a koranyári Törökországban egy kicsit hócsatázhattunk is.

Ezután ellátogattunk Cappadociába, ahol a Csillagok Háborúja filmet forgatták. Rengetek sziklatemplomban, földalatti városban voltunk, és számtalan ’Tündérkéményeket’ láttunk. Beöltözhettünk helyi népviseletbe, ami nagyon viccesen állt rajtunk.

Az egyik legszebb hely ahol voltunk, Antalya volt. A szállodánk a Földközi-tenger partján volt, így minden nap ki tudunk menni a strandra. Nagyon szép idő volt, a tenger kellemes hőmérsékletű. Itt sajnos el kellett búcsúznunk az eddigi idegenvezetőnktől, akit addigra már nagyon megszerettünk. Egy új férfi jött helyette, aki szintén nagyon kedves volt hozzánk.
Voltunk Ankarában, Törökország fővárosában. Isztambulban, ahol elmentünk egy bazársorba. Rengetek kis üzlet volt egy helyen óriási kínálattal. Ezt Gerti és Fanni nagyon élvezte. Bementünk egy helyi templomba is, ahol láttunk, hogy hogyan imádkoznak a török emberek. Sinopban fürödtünk a Fekete-tengerben, Gaziantepben megkóstolhattunk az eredeti pisztáciát és a híres helyi édességet, a baklavát is.
Az utolsó előtti napon Juca hazajött, tehát az utolsó fellépésen már csak négyen vettünk részt. A nap végén elbúcsúztunk a török csapattól, attól a rengeteg embertől, akik minden nap minket segítettek, a kanadai csapattól, akikkel addigra nagyon szoros barátságot kötöttünk. Nehéz volt a búcsú, de már nagyon vártuk, hogy hazajöhessünk és találkozhassunk a családunkkal, és az itthon maradt társainkkal. Június 6-án értünk haza, már mindenki nagyon várt minket. A reptérről hazafelé úton nem győztük mesélni a szülőknek.
Úgy gondolom, hogy mindenki nagyon jól érzete magát, és életre szóló élményekkel jött haza; és ezúton is szeretném megköszönni ezeket az élményeket mindenkinek, akinek része volt benne! Különösen Maarten Goedemé-nek és Kovács Jucának!

Kiss Viki
Még csak négyen